Magyar: Bodfalvi Bod (Both) Szilveszter, János és Gál 1460. február 21-én Budán Mátyás királytól kapott címert.

megj.: a címer a szövegben nincs leírva, a család neve később: Both

DL 73.414

A czímer: Balra dőlt pajzs vörös mezejében kék balharánt pólya, az egész fölött balra fordult pánczélos álló alak; az alak fején leeresztett sisak, melyből arczának igen kis része látszik ki, kezein kézelős vaskeztyű, a derékig érő pánczél alól kilátszik a térdig érő pánczéling, lábain sínpánczél és hegyes pánczélczipő, ballábával előre lép; balkarján hátul négyszögletes fapajzsot, kezeiben hosszú nyelű fa-számszeríjjat tart, könyökben hajlott jobbjával hátúl az íjj nyelét a ravasznál fogja, baljával a húrt feszíti; a számszeríjj a ív fölött érczgombban végződik. Sisakdísz: vörös zárt szárnypár kék balharánt pólyával megrakva. Takaró: vörös-fehér (valószinű, hogy a takaró egyik szine kék volt és csak kopás következtében vált fehérré).

A czímerkép a legbecsesebb viselettörténeti emlékek közé tartozik. Egy korbeli pánczélos vitézt mutat be teljes felszerelésében; különösen pontos a pánczélnak, a pajzsnak és a számszeríjjnak rajza. Ez előnyök mellett a heraldikai hibák eltörpülnek, így például: hogy a vörös mezőt kék mesteralak vágja, hogy ugyan e színösszetétel a sisakdíszben ismétlődik; kifogást lehetne a nagyon is foszlányszerűleg stilizált takaró ellen is tenni.

Az armális szövege nem részletezi a kitüntetett testvérek, Bod Szilveszter, János és Gál érdemeit, csak annyit mond, hogy ezek a király pártján voltak és sejteti, hogy Mátyás királylyá választásában is volt részök. A czímer a szövegben leirva nincs; de nem valószinűtlen a feltevés, hogy a pánczélos alak az 1459-ben létesített híres fekete sereg vitézeinek mutatja felszerelését.

A czímernyerő Bodfalvi Bod- (ma Both) család sárosmegyei eredetű, egyik ősi birtoka itt az utóbb Ásguth-tal elcserélt Felsősebes, melyre IV. László királytól kaptak adományt. Ez adomány emlékét a családi levéltárnak legrégibb, 1319-ből való oklevele őrizte meg. A családi név egy But nevű őstől ered, ki a XIV. század elején élt. Idők folyamán a család Ungmegyében is elterjedett s a czímerszerzők is ide valók. A Károly király 1324. évi adományából származó ungmegyei birtokok egyike Kistarnócz, utóbb Bothfalva nevet visel és erről nevezi magát a család egyik ága; a másik ág Bajnáról írja nemesi előnevét. Pallosjogot 1339-ben, majd utóbb 1438-ban Albert királytól kapnak. Annak nincs a családi levéltárban semmi nyoma, hogy Mátyás király ezt a koronáztatása előtt kelt czímeradományt utóbb újabb pecsétjével megerősítette volna, a mi pedig az 1464. évi nagycsütörtöke előtt kiadott adományok érvényességéhez elkerülhetetlenül szükséges volt.

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))